A francia ABC 6 magánhangzója: a, e, i, o, u, y.
A francia ABC 20 mássalhangzója: b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, q, r, s, t, v, w, x, z

Kezdők, illetve laikusok egyik leggyakoribb megállapítása, hogy a francia nyelv azért nehéz, mert mindent máshogy kell mondani, mint ahogy leírjuk. Valójában itt arról van szó, hogy némelyik betű mást jelent egy franciának, mint neked. Ugyanazt azt a latin betűt ő máshogy olvassa, mondja.

1. A magyarhoz képest az alábbi eltéréseket veheted észre:

• a francia a "c" betűt "sz"-nek mondja (pl.: Citroën, ejtsd: szitroen)
• a francia az "e" betűt "ö"-nek mondja (pl.: je = én)
• a francia a "j" betűt "zs"-nek mondja (pl.: je = én)
• a franciákhál nincs "h" hang! (pl.: Hugo = ügo; Hongrie [ongri] = Magyarország)
• a francia az "u" betűt "ü"-nek mondja (pl.: tu (ejtsd: tü) = te)
  
  

2. Ha ehhez még hozzávesszük a legalapvetőbb betűkapcsolatokat a teljesség igénye nélkül, máris jelentős lépést tettél meg ahhoz, hogy helyesen tudj elolvasni egy francia szöveget:

• francia "ou" = magyar "u"
• "au" = "o" 
• "eu" = "ö"
• "ai" = "~e"
• "oi" = "oá"
• "tion = "szion"
• "ph" = "f"
  
  

3. Vegyünk hozzá még két kis kiejtési szabályt:

• a szóvégi mássalhangzót, beleértve a többes számot jelentő "s"-t a francia többnyire nem ejti (kivétel lesz, amikor magánhangzóval kezdődős szó követi)
• a szóvégi "e"-t általában nem ejtik